»Dilemma.Döntésképtelenség.Tanácstalanság és a szokásos kialvatlanság

Nem is tudom, hol kezdjem. Illetve hogyne tudnám. Hétfőn ülök a suliba, telózok stb., mikor meglátok egy nagyon helyes srácot. Mondom Dorcinak, hogy nézze már meg kit találtam. Hosszas gondolkodás után, hogy vajon lenne-e nála esélyem, végül ráírtam. Kiderült, hogy amugy pesti, de sokat van itt debrecenben és mikor ráírtam akkor is pont itt volt. Megbeszéltük, hogy találkozunk. Így is lett és EL SE KÉSTEM! Hihetetlen! Szóval beszélgettünk egy csomót, én közben így néha magamban el voltam hogy uhhh de ahhhw. Értitek, nem? De. Elmentünk forrócsokizni, meg kaptam  tőle kakasos nyalókát. Nagyon nagyon cuki volt. Utána leültünk egy ilyen játszira egy padra, beszélgettünk tovább, de én közben rohadtul fáztam. Aztán a végén megcsókolt. AZT HITTEM MEGHALOK OTT HELYBEN. Najó egy kicsit lehet túloztam. Talán. Szóval mint ahogy gondoltam, ez így túl tökéletes lett volna. Mondta is, hpgy pesten nem ismer túl sok mindenkit, csak meleg barátai vannak. Ebbe akkor még nem igazán gondoltam bele, de mostmár igen. És ez fura. Tudom, hogy mindig melegekkel lóg és eléggé kétségbe vagyok esve. Mert én nagyon kedvelem őt, szeretek vele lenni stb. De ilyenkor mégis csak 200 km táv van köztünk és hát értitek. De magamat se értem, hogy miért aggódok ezen egyáltalán, hiszen együtt se vagyunk még meg semmi. Gáz vagyok. Na mindegy.

Nem tudom. Nem tudja. Mihez kezdjek? Talánok közt élek. Talán tetszek neki, talán nem. Talán túl csúnya vagyok hozzá, talán van esély, hogy nem. Talán szeretem, talán nem. Talán ő is engem, talán nem. 
Na most az általánosítástól elvonatkoztatva elmesélem, ami ma volt. A valaki (legyen csak Ő), szóval Ő írt, hogy hamarabb végzett és lejön elém. Így is lett, nagyon örültem neki. Bemutattam Csillának, már hallottak egymásról sokat (általam természetesen). Aztán felszálltunk a buszra, és hazajöttünk, itthon simseztünk, mint két kis gyerek, de néha ilyen is kell. Aztán már az ágyban csikiztem meg röhögtem rajta, mert nagyon cuki, mikor nevet. Meg amúgy is, de most ez nem lényeg. Szóval megkérdezte, hogy akkor mi most járunk-e (tegyük hozzá, hogy tegnapelőtt meggkérdeztem ugyanezt és azt mondta, hogy igen), és visszakérdeztem, hogy szerinted járunk? Azt mondta nem tudja. Azt mondta nem akar olyan sablonos kapcsolatot, mint amilyen az exével volt. Most erre mit mondhattam volna? Én sem akarok sabonos kapcsolatot. De hogy neki mi számít nem sablonosnak arra nem tudtam rájönni. Mióta elment azóta ezen forgok, hogy most akkor mi van...

"It's one thing when you lose a friend,
or when your friends become enemies,
but it's the worst,
when you become strangers."

"But if it's true, you can see it with your eyes, oh, even in the dark."

Mit is jelent a szerelem 17 évesen? Szerény véleményem szerint NEM TUDOM. És még csak ötletem sincs. Egy érzés, ebben biztos vagyok. Egy illúzió. Látszat. Azt hiszed tudod mi az, aztán rájössz, hogy tévedsz. Azt hiszed szerelmes vagy, de mégis összetörsz. Ennek nem egy pozitív dolognak kéne lennie? Igazából az is. Amíg elhiszed. Ebben a korban még csak nagyon kevesen tudják, mi az igaz szerelem. Mindenki azt hiszi, hogy tudja, de ez nem igaz. Én sem tudom. De remélem, hogy egyszer megtalálom és minél hamarbb fog ez megtörténni. Most kapcsolatban vagyok és igen, boldog vagyok. De csak mert elhiszem, hogy amit érzek most, abból később szerelem lesz. Lehet, hogy sokat remélek és utána csalódnom kell, de az az egyetlen amim van, a remény. A remény, hogy egyszer megtalál. És soha nem hagy el. Kértétek, hogy írjam le, hogyan ismerkedtem meg a párommal. De nem akarom leírni. Nem látom szükségét. Ha egyszer mégis látnám, ígérem leírom, de most ne menjük ebbe bele :) Egyszer már volt egy balhénk, de most remélem nem lesz több, mert ha egyszer ver át az az ő szégyene, ha kétszer, az már az enyém. De kockáztattam. Vajon megérte? Az én illúzióm szerint meg. De meddig fog ez tartani? Én továbbra is reménykedek a legjobbakban és hiszek benne, hogy ő az! :)

Valahogy így. Miért cigizek? Mert miért ne? Büdös vagyok tőle, sárgulnak a fogaim és a körmöm és impotens leszek. Tudom. Rákos leszek tőle. Kit érdekel? Vagy legalábbis másokat ne érdekeljen. Azt kezdek az életemmel, amit akarok. Ha megakarok halni hát meghalok. Egyszer úgyis megfogok, akkor nem mindegy miben? Nem mindegy mikor? Most vagyok fiatal. És nem is akarok öreg lenni. Nem akasztom fel magam, nem vagdosom magam inkább a lassú halált választom. Cigivel még kb 60 éves koromig élhetek. Bőven elég. Nekem nem kell több. Nem akarok otthon ülni és azon gondolkozni mit tudnék magammal kezdeni. Ráadásul egyedül. Nem akarok kötni meg növényeket nevelni. Amíg tudok élek, de úgy, ahogy nekem tetszik! Nem is értem miért van az, amikor valakiről megtudják, hogy cigizik és egyből fúúj meg hasonlók. Mitől lesz ő más, mint eddig? Mindenki sajnálja, hogy cigizik. ÉN NEM! Saját akaratomból kezdtem el és nem is bánom. Legalább annyi előnye van, mint hátránya. És nem mondom, hogy 30 évesen is cigizni fogok, mert nem tudom. Majd ahogy a sors hozza. Illetve nem, hiszen a saját életemet én alakítom. Tehát akkor, maikor úgy gondolom, hogy itt az ideje letemi a cigit, akkor lefogom. Efelől kétségem sincs. Hihetetlen akaraterőm van, ezt szeretem magamba (sajnos néha negatív értelemben is), szóval ha egyszer eldöntöm, hogy nem cigizek, akkor nem is fogok. De ez nem most lesz. Ennyit akartam :))