»Üres.

Mostanában minden nyugis, mintha semmi sem történt volna. Azt hiszem ezt hívják vihar előtti csendnek. Tuti, hogy még csinálni fog valamit Laci. Biztos vagyok benne. Csak jöjjön a közelembe....Vagy az is elég ha felhív, már akkor is feljelenthetem. Csinálja csak a hülyeségeit, remélem sittre vágják. Tudom, hogy max pár évre, de ha kijön, pokollá teszem az életét. Valahogy elérem. Addigra már én is dolgozni fogok, stb. Több befolyásom lesz. Nem hagyom, hogy ne teljen el úgy egy napja, hogy elfelejti mit is tett és mit érdemel érte.
Na jó ennyit erről. Tegnap ugyanaz volt edzésen, mint egy nappal korábban. Csinálnom kell 3×8 duó koreográfiát mára és 2×8 szólót szombatra:D a szóló nem gáz, de nem tudodm, hogy fogom a duót ma összerakni. Kérdéses, de megpróbálom. Most kicsit keveset írtam, majd este írok még, ha lesz energiám:)

"it’s not that I don’t feel the pain, it’s just that I’m not afraid of hurting anymore"

     »Unalmas edzés.
Ezzel azt hiszem le is írtam mindent. 6ra mentem edzésre, edzőm el vitt minket a jövő évi terembe. Eddig csak egy kis termünk volt, az se konkrétan a miénk volt és most úgy döntött edzőnk, hogy akkor bérel egy helyet, ami lehet a mi saját "klubhelységünk". Lesz előtér, pálmafákka, kanapékkal, TV-vel és BÁRPULTTAL*-* Onann jobbra egy ilyen fodrászat/masszázsszalon illetve egy tanulószoba, ahová edzések előtt be lehet ülni tanulni, korrepeteálni stb. még számítógép is lesz. Az előszobából nyílik az első táncterem, a nagyobbik. Még elég snassz, de hát ezért vagyunk mi, hogy kifessük, graffitizzünk, díszítsünk. Aztán abból nyílik a másik táncterem, ami egy kicsit kisebb, így egyszerre lehet tartani két edzést is, ami nagyban megkönnyíti mindenki dolgát.:) Onnan egy fürdőszoba, egy wc és két öltöző nyílik:D Nagyon zsír lesz, ha tényleg sikerül megcsinálni mindent. Na hát ez volt az izgalmas rész. Aztán elkezdődött az edzés, mert szombaton fellépünk campuson. Hát nem lesz sok szerepem :D vagyis lesz, de általában hátul  fogok állni. Ugyhogy leizzadtam mg elfáradtam. A semmitől konkrétan. És ez tartott fél héttől kilencig. Na, ennyit a mai napról, holnap megint egy hasonló edzés vár:D

     »FIGYELEM HOSSZÚ LESZ!

Szombat. Sosem felejtem el azt a napot. Soha. Örökre bennem marad, mint egy begyógyíthatatlan seb, mint egy tetoválás a szívemen.

Kezdjük az elején. Egésznap itthon voltam, megbeszéltük nagynénémmel meg nagyszüleimmel, hogy este iszunk és kártyázunk egy jót, volt 2 üveg bor meg egy üveg vodka, rendesen rákészültünk. Aztán a barátom lejött, 17.50re kimentem elé az állomásra. Sétáltunk hazafele beszélgettünk stb. És akkor kaptam a hívást. Testvérem barátja volt az. Először azt kérdezte, hogy "hallottad már?", válaszoltam, hogy mégis mit?! "Mónit (anyukám) összeverte Laci (volt nevelőapám)". Abban a pillanatban legszívesebben földhöz vágtam volna a telefont és sírva rohantam volna el a világból. Hirtelen úgy éreztem, mintha minden elsötétült volna. Persze kívülről nem ezt mutattam. Erős maradtam, nem sírtam, mert hát ott volt mellettem a barátom. Aztán mondta Zoli (tesóm barátja), hogy Fruzsit is megcibálta, de elvitték a rendőrök. Ekkor kicsit begyorsítottam a sétával, hogy minél hamarabb hazaérjek. Út közben elmondtam a barátomnak, hogy mi történt, nagyon ideges lett. Mikor végre hazaértünk elmondtam nagynénémnek meg nagymamámnak, hogy mi történt, hát nagyon idegesek lettek Zsuzsit a sírás kerülgette járkált fel-alá. majd felhívta Fruzsit, hogy mi volt. Mondta, hogy rendőrségen vannak és mi menjünk ki bocskaikba összepakolni a maradék cuccot. Így is tettünk. Én, Zsuzsi és a barátom kimentünk bocsaikertbe, ahol Laci anyukája már ott volt. Hát, hogy mennyire idegesítő az a nő. A fia megvert egy nőt, és ő azzal foglalkozik, hogy jajj, de magas a vérnyomása, biztos a kórházban köt ki. A végére már tényleg azt kívántam, hogy kössön csak ki ott, minél hamarabb. Probáltuk elérni anyáékat, semmi válasz, Éppen kihallgatáson voltak. Összepakoltunk, de kocsi nem volt. Ezért felhívtuk Robit, anya volt barátját, aki azonnal jött, hogy segítsen. Akkor sikerült elérni anyát és mondta, hogy menjünk oda. Oda is mentünk, először fruzsi jött ki. Látszott rajta, hogy nagyon megvislet volt, falfehér volt, szegény egésznap nem evett, nem ivott. Elmesélte mi volt. Anya csendesen pakolta a cuccait (mert már előtte közölte, hogy huzzonk el) és elkezdett vele ordibálni, hogy miért van még itt. Aztán elkezdte ütni, mire fruzsi kirohant és próbálta megállítani Lacit, több-kevesebb sikerrel. Aztán fruzsi meglátott egy telefont és hívta a rendőröket, akik nem vették fel természetesen. Laci meglátta, hogy Fruzsi kezébe telefon van, majd elkezdte fruzsi is ráncigálni a hajánál míg el nem fobta a telefont, amit Laci földhöz is vágott, el is tört. Az az állat visszament anyához KÉSSEL a kezében, azt ordibálva, hogy megöli. Fruzsi megint bement, csak hogy elterelje anyáról a figyelmét, de kilökte a szobából. Fruzsi meglátott egy másik telefont és megint hívta a rendőrséget, de ezúttal kiszaladt a házból. Felvették, de egyből mondták, hogy 1 perc kapcsolási idő. Jött egy fehér furgon az utcán és a benne ülő nő megkérdezte mi a baj (vannak még normális emberek), és a nő mondta, hogy van egy rendőr ismerőse és azonnal elmegy hozzá. Fruzsi addig visszament és védte anyát, ahogy tudta. Majd kiért egy rendőr, de Laci figyelmen kívűl hagyva őt visszament a házba. A rendőr erősítést hívott, és az a féreg baseball ütővel ment a rendőröknek akik leterítették és elfogták. ( bővebben az ő blogján olvashattok erről: keepcalm)
Szóval ezt mesélte el. Aztán megláttam anyát hogy kiengedték és berohantam hozzá.Nem bírtam tovább. Megöleltem és sírtam, mint egy ötéves. Anya nyugtatott, hogy nincs semmi baja, de egyszerűen nem bírtam abbahagyni. Nem mertem magamhoz szorítani, mert tudtam, hogy csak fájdalmat okoznék. Kicsit lenyugodtunk kimentünk az udvarra cigizni és beszélgetni. Anyát elvittük ügyeletre, majd onann vissza rendőrségre. Ott kellett hagynunk, mi addig visszamentünk bocskaikba bepakolni. Első körben én és a barátom ott maradtunk, hogy több dolog férjen a kocsiba. Közben megjött anya (kocsival volt) és azt is telepakoltuk. Anya is elment és megjöttek Zsuzsiék. Közben kaptunk egy hívást, hogy Lacit kiengedték. Pont befért minden a kocsiba, csak én és a barátom nem. ugyhogy Zsuzsiék elmentek, mi pedig kientünk a buszmegállóba, adig míg nem fordultak vissza értünk. Házban nem maradtunk, érthető okokból nem akartunk találkozni Lacival. 20-30 perc múlva jöttek értünk. Hazaértünk lefeküftünk aludni, anyát még elvitték kórházba.
Hogy élhetnek ezen a földön ilyen gerinctelen senki házi emberek? Reméle sittre vágják, vagy felakasztja magát vagy elüti egy teherautó vagy mindegy. Ezt érdemli. Pokollá teszem az életét.
Köszönöm a barátomnak, hogy végig ott volt melettem, nagyon szeretem